A Nádasdy Ferenc Múzeum első világháborús képeslap gyűjteménye

Sárvár a frontra indul

Első világháborús képeslap. Leltári száma: NFM-T 66.47.873

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1914. július 28-án hadat üzent Szerbiának. A háborús lelkesedés a Vas megyei nagyközségben is a tetőfokára hágott. A Sárvári Járási Hírlap tudósítása szerint a hadüzenet másnapján is nagy volt lelkesedés. A front azonban senkit nem kímélt, sem a katonát, sem az otthon maradt családtagokat.

„Sárvár lelkes közönsége múlt szerda este tüntető körmenetet rendezett önkéntes tűzoltóink kezdeményezésére és zenekarának közreműködésével. Lampionokkal, fáklyákkal kezükben több ezerből álló tömeg kíséretében vonultak el a város utcáin, éljenezve a királyt, a hazát, a magyar nemzetet és abcugolva [lehurrogva]  a királygyilkos szerbeket … s tüntetve vitéz hadseregünk mellett.”. Az általános mozgósítás hírére több ezer ember gyűlt össze a Kossuth téren, ahol a Városháza emeleti ablakából Kecskeméthy István városi jegyző hirdette ki a főszolgabíró fontos rendeletét. A tömeg egy része a főszolgabíróság elé vonult, ahol hatalmas éljenzés tört ki. „Igazából elmondhatjuk, hogy lelkesedés Sárvárott és a sárvári járásban csodás. De nemcsak nálunk, hanem széles e hazában.”- kommentálta a történteket a Sárvári Járási Hírlap tudósítója.

Sárváriak a frontokon

Vas megyében az I. világháború kitörése előtt a 83. császári és királyi gyalogezrednek Kőszegen és Szombathelyen voltak zászlóaljai. Az ezred eskütételére 1914. augusztus 7-én került sor Szombathely főterén, amely után az ezred a keleti hadszíntérre, Galíciába ment. A soproni 18. honvédgyalogezred 3. zászlóalja Kőszegen, a 11. huszárezred pótkerete szintén Szombathelyen állomásozott. A megyéből besorozottak – köztük a sárváriak is – elsősorban ezekben az alakulatokban harcoltak. A Sárvárról besorozott katonák emellett a 106. közös gyalogezredben, a tüzérségnél, távírdász és vasúti ezredben, repülőgép és léghajós egységnél, valamint a haditengerészetnél szolgáltak. Megfordultak az orosz, az olasz, a román és a szerb fronton egyaránt.

Első világháborús képeslap. Leltári száma: NFM-T 66.47.3

Az emberveszteségek jelentősek voltak. A 83. gyalogezredet a komáromi 12. gyalogezreddel együtt vasdandárnak hívták. A 83. gyalogezred az elesettek és a sebesültek számát figyelemben véve 1915 tavaszán a harmadik legnagyobb veszteséget szenvedett ezredének számított.  Nem meglepő tehát a sárvári Szent László templom bejárata mellett elhelyezett emléktáblákon olvasható 276 hősi halott neve. Az állandó életveszély mellett a frontokon keserves élet folyt. A harctéri viszontagságokat Marton Lajos 83-as gyalogos 1915 nyarán költőiséget sem nélkülözve fogalmazta meg Galíciában: „Négy napja harcolunk szakadatlan és éhen. Tetőpontra szállt már a szomjam és az éhem. Ötödik napra végre a muszkát elvertük. A négynapi harc után kicsit megpihentünk.”. A kárpáti fronton harcoló Hauler János sárvári szolgabíró a nélkülözést nem csekély realitással öntötte szavakban: „Máskor minden jóban duskál az ember, most pedig egy tenyérnyi kenyérnek a felét megeszi, a másik fele … jó lesz holnapra.”.

A háború Sárváron is egyéni tragédiák sorát jelentette

Többeket 25-75%-os rokkantsággal szereltek le. A sebesülés életpályákat tört ketté. Egy építésznek tanuló fiatalembert dum-dum lövedék tett vakká. A fiatal zászlós nyelvismeretére építve tolmácsként kívánt megélni. Egy másik katona 1915. február 8-án másodosztályú ezüstérem kitüntetést kapott, de a bécsi kórházból szüleinek írt levele sebesülésének tragédiájáról is szól: „Az életem legszebb napja volt a mai, mikor ki lettem tüntetve mint vitéz … Remélem kedves szüleim, hogy fognak örülni fiúk vitézségén! Ámbár az öröm közt van a fájdalom is, hogy ilyen szerencsétlen lettem, de azon most ne aggódjanak, a szívük fájdalmát enyhítsék örömmel. Isten akaratán meg kell nyugodnunk s a keresztet, melyet vállunkra nehezített béketűréssel kell viselnünk.”.

Első világháborús képeslap. Leltári száma: NFM-T 66.47.984

A Monarchia veszteségeit növelte a hadifogságba esett katonák nagy száma. A hadifogoly sárváriak megjárták mind az orosz, mind az olasz fogságot. A legtöbb fogoly 1918-ban és 1919-ben ért haza, de akadt olyan, aki csak 1921-ben pillantotta meg családját.
A sárvári járásból 1915 márciusában a 3600 katona vett részt a háborúban. A Sárvári Járási Hírlap első háborús farsangról szóló írása irodalmi stílusban fogalmazta meg a nyers valóságot: „A leányálmok édes gyönyöre: a deli táncosraj sorában bő aratást szedett a „hősi halál” és akiket a haza védelmében megtartott nekünk a Gondviselés, azok nincsenek itthon … hogy … muzsika közben forgathatnák lányainkat.”. (nm)

Felhasznált irodalom

Barczy Zoltán-Somogyi Győző: Királyért és hazáért. A m. kir. honvédség szervezete, egyenruhái és fegyverzete, 1868-1918. Corvina, Bp., 1990.
Dorombay József: A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Bp., 1934.
Nagy Miklós: Sárvár és az I. világháború éveiben. In: Sárvár története. Szerk. Söptei István. Sárvár Város Önkormányzata, Sárvár, 2000.
Sárvári Járási Hírlap1914. augusztus 2., 1915. január 24., 1915. március 15., 1915. július 25., 1915. november 28. száma.
Vas megye kézikönyve. Főszerk. Pete György. Ceba Kiadó – Életünk - Faludi Ferenc Alapítvány, 1999.
Vas Megyei Levéltár, Sárvári járás főszolgabírájának iratai. Elnöki iratok. 75/1915. eln. szám.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is.

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Vissza
Hírlevél

Küldetésünk az ismeretátadás

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2681 embernek.
Ha érdekelnek az első világháború eseményei, hogyan alakultak napról napra az összecsapások, a háborús történetek, a hátország nehézségei, akkor egy kattintással iratkozz fel hírlevelünkre.

Iratkozz fel hírlevelünkre itt! »