A Nádasdy Ferenc Múzeum első világháborús képeslap gyűjteménye

Dráguló liszt, olcsóbbá váló sör!

Dráguló liszt, olcsóbbá váló sör! A sárvári múzeum gyűjteményéből

Drágul a kenyér! Maximálják a cukor árát! Lesz elég liszt! A kormány elrekvirálja a learatott gabonát! Takarékoskodjunk! Szinte hetente jelentkeztek 1915-ben a Sárvári Járási Hírlap hasábjain az élelmiszerellátással kapcsolatos hírek. Írásunkban ezekből szemezgettünk európai kitekintéssel.

A fronton harcoló katonák mellett az otthon maradók és hadifoglyok is megfelelő mennyiségű és minőségű ételt igényeltek nap mint nap. 1914 őszétől már bizonyos alapvető élelmi cikkeket csak jegyre lehetett kapni. A sárvári hetilap igyekezett megnyugtatni a lakosságot, hogy lesz mindenből elegendő mennyiség, és hazafias szólamok kíséretében tudósított a rekvirálások és árdrágulások szükségességéről. A kormány a gabonafélék és a liszt árát többször maximálta, ellenkező esetben a hiánygazdaság lehetőséget adott volna gátlástalan vállalkozóknak az élelmiszerspekulációkra. A lisztet a minisztérium hatóságilag lefoglaltatta, és előírta a napi szükségleteken felüli mennyiség bejelentési kötelezettségét. Áprilisban a sárvári főszolgabíró közbenjárására sikerült a szükségleteket fedezni, és utalványra mindenki kaphatott. A lakosság élelmiszerellátása a belső béke fenntartása miatt is fontos volt. A kenyérgabona és liszt még biztosítható volt 1915-ben. Nyáron a betakarítás várható eredményeit latolgatták és jó termést jósoltak. Újabb kormányzati tilalmak eközben korlátozták a gabona szabad kereskedelmét. Augusztusban újramaximálták az árakat, a búza- és rozsliszt 42 koronába került. Szeptemberben Tuboly Lajos főszolgabíró a gabonaigénylés egy hónapos időszakának meghosszabbítását kérte a sárvári járás lakossága számára. Novemberben kezdeményezésére a városházán ülést tartottak, és a jelenlévők megalakították a város Közélelmezési Bizottságát. A tél érkezése nyomasztó volt, sokan rettegve gondoltak a várható nélkülözésekre, ami indokolttá tette az ellátás előrelátóbb megszervezését. A téli időszakokban az élelmi cikkek ára, részben természetes, részben mesterséges módon emelkedett, míg nyáron részben az állami beavatkozásoknak köszönhetően, stagnált.

Keserű cukor

Sárvári Járási Hírlap

1915 januárjában a kettős Monarchia 1.619.000 tonna cukorral rendelkezett. Az újság szerint elegendő készletek álltak rendelkezésre, az árak sem emelkedtek, mégis „ha tehát néhány napon át a közönség itt-ott a kereskedelemben áruhiányt tapasztalt, ennek nem a gyárak voltak az okai. A valóság az, hogy a második kéz árdrágítás céljából visszatartani és fölhalmozni próbálta a gyárakból kikerült készletet.” A spekuláció a cukorkereskedelemben is virágzott. Az október 4-én életbe lépett ármaximálás szerint Sárváron 98 korona 20 fillérért lehetett kapni a cukrot.

A hús mennyiségét elegendőnek vélték még a leállt szerb és román import ellenére is. A Járási Hírlap eközben a jogtalan spekulációk, a mesterséges áremelések ellen is szót emelt. 1915 novemberében olcsóbb lett a hús, amit a cikk szerzője elégedetten vett tudomásul, mivel „mi sárváriak, elmondhatjuk, hogy a legdrágább húst vagyunk kénytelenek fogyasztani” – írta némi demagógiával. 

Az alkohol öl, butít … de elegendő

A tejfogyasztást Budapesten korlátozták a betegekre és a csecsemőkre, ezt a kaján újságíró élcelődve így tálalta: „Budapesten egyszerre mindenki beteg lett, ha ugyan nem mindjárt csecsemő. Nyírott bajuszú bácsik és kiparfümözött, rizsporos arcú nénik igazolták, hogy ők már újra kisdedekké váltak”. A gúnyos szavak között azonban fájdalmas igazságok bújtak meg. A kevés tejet is gyakran vizezték a gazdák.
Nem volt jobb a helyzet az alkohollal sem. Franciaországban az abszint és minden 23 %-nál nagyobb alkoholtartalmú ital forgalmazását beszüntették. Ugyanakkor nálunk a pálinka fogyasztása pusztító méreteket kezdett ölteni. Mégsem emiatt rekvirálták el szeptembertől a pálinkafőző üstöket, belőlük lövegeket gyártottak. Az évek óta legalacsonyabb 1914-es szőlőtermés eredményét a spekulánsok szintén eltékozolták, írták februárban. Augusztusban 1 hektoliter óbort 70-90 koronáért árultak, míg a következő szüret termését a kártevők pusztításai ellenére is jó kilátásúnak ítélték. Ugyanakkor boldogan tudósítottak a sör árának 4 koronával való mérsékléséről. 

In Treue fest (Szilárd hűséggel) A Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményéből

Júniusban az ember éhség- és szomjúságtűrő-képességéről írt az ismeretlen tudósító. Egy egészséges ember 20 napig bírja evés nélkül – írja. A cikk elég sajátságos módon reflektált az egyre komolyabb gondokat okozó ellátási problémákra. A sok eső hatására nyár végén elszaporodó gombákat Isten áldásának, ingyen jött „becses táplálék” - nak tekintették. Mindent meg kellett becsülni, hiszen nem lehetett tudni, lesz-e holnap elegendő étel.
A cikkek igyekeztek nyugtatni a lakosságot az ellátás zavartalanságáról, a hatóságok jó szándékú segítőkészségéről, a visszaélésekkel szembeni elkötelezett fellépéseikről. 1915-ben még nem mutatkozott olyan mértékű áruhiány, amely a társadalomban elégedetlenséget keltett volna. Persze, ez nem vigasztalta a gyermekének tejet adni nem tudó anyát, a napi kenyerét nélkülözni kénytelen nincstelent vagy a parasztot, akinek az utolsó lovát, ökrét, disznóját rekvirálta el a katonaság. És a háború tovább falta az ellátmányt és az embereket. (szg)

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is.

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Vissza
Hírlevél

Küldetésünk az ismeretátadás

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2681 embernek.
Ha érdekelnek az első világháború eseményei, hogyan alakultak napról napra az összecsapások, a háborús történetek, a hátország nehézségei, akkor egy kattintással iratkozz fel hírlevelünkre.

Iratkozz fel hírlevelünkre itt! »