A Nádasdy Ferenc Múzeum első világháborús képeslap gyűjteménye

Háborús karácsonyok

Háborús képeslap a Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményéből

Minden megtörténhetett, valahol frontbarátkozás, máshol súlyos harcok. Voltak, akik a hazától távol, mégis otthoni fenyőfával ünnepelték a karácsonyt. Egy valamiben mindenki közös volt, a szentestén, karácsony napján hazaszállt a gondolat a családhoz, a drága édesanyához, a kedves feleséghez, a tipegő kisgyerekhez.

A háború kitörésének századik évfordulóján egy brit áruházlánc megható három és fél perces kisfilmet készített, melyben egy angol és német egység 1914 karácsonyának környékén leteszik a fegyvert egy kis időre. A békeidők pillanatai jönnek vissza, az egymással szemben álló katonák fociznak, mintha csak egy barátságos mérkőzés zajlana a pályán. A távolban felzúgó ágyúk azonban lefújják a meccset, mindenki visszatér lövészárkába és a háború folytatódik. Mikor visszatérnek állásaikba, veszi észre az angol katona, hogy német társától kétszersültet kapott, a szemközti oldalon pedig a német ifjú kapta meg társa csokiját, melyet otthonról kapott az előző este megérkezett csomagban.
Mielőtt hatásvadásznak minősítenénk a rövidfilmet, érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a korabeli brit sajtóban jelentek meg olyan tudósítások, melyek spontán találkozásokról, futballmeccsekről, rövid ideig tartó fegyverszünetekről szóltak. A német oldalon ritkán bukkanunk ilyen beszámolókra, de amelyeket ismerünk, azok is alátámasztják, hogy a nyugati front egyes szakaszain néhány órára véget vetettek a harcoknak. A német újságok, ha szóltak is ilyen akciókról, azt egyből kommentárral látták el, miszerint ezek az események jelzik, hogy a britek harci morálja a mélypontjára süllyedt.

Háborús képeslap a Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményéből

Már jó tíz éve ismertté váltak olyan levelek, melyekben írójuk beszámolt arról, hogy kisebbfajta csoda történt vele a harcok közepette. A háború kitörésének századik évfordulóján pedig az angol posta újabb, addig ismeretlen leveleket hozott nyilvánosságra, melyben egy százados számolt be édesanyjának egy olyan pillanatról, melyet elképzelni sem tudott.

Mindezek megerősítik a filmben látható jeleneteket, nemcsak általában, hanem az egyes részleteket illetően is. Karácsony napján Flandriában, Yperntől nem messze délelőtt 10 óra körül egy brit százados teljes megrökönyödésére azt látta, hogy a szemben lévő állásból egy német katona a kezével integetve kimászott a lövészárokból, majd követte őt még további kettő. Először le akarták lőni őket, de amikor rájöttek, hogy fegyvertelenek, egy brit ment oda hozzájuk. Hamarosan katonák nyüzsögtek a lövészárkok közti senki földjén. Az elmúlt hetek során sokan veszítették életüket, akiket nem tudtak eltemetni, hiszen a szembenállók mindenre lőttek, ami vagy aki mozgott. Most közös temetést szerveztek számukra. Majd fényképeszkedni kezdtek. A jelenet egy hét múlva, szilveszterkor újra megismétlődött, hiszen ahogy a levél fogalmaz, „a németek látni akarták a fényképeinket”.

A százados három hónap múlva megsebesült, de felgyógyult. Ebben a pár hónapban azonban csak ezen a frontszakaszon közel félmillió ember lelte halálát.

Kis fenyőfák a lövészárkokban itt, harcok a pataknál ott

Nyugaton 1914 végén már állóháború alakult ki, bonyolult lövészárok rendszereket építettek ki közel hatszáz kilométeres szakaszon a belga tengerparttól az Alpokig. A német hadvezetés maga gondoskodott arról, hogy az egységekhez kis fenyőfák jussanak el gyertyákkal együtt. Több helyen is ezeket a fenyőfákat a lövészárok szélére tették, majd ezek a fácskák a brit és francia vonalak felé kezdtek el mozogni. A katonák békét akartak. Hamarosan azonban parancs érkezett, a vezérkari főnök, Erich von Falkenhayn szigorúan megtiltott mindenféle barátkozást. A harctéri bakák újra harcba indultak.

A keleti fronton a cári hadsereggel folytatott háború javában tombolt 1914 decemberében. A háború első hónapjai kisebb sikereket hoztak ugyan, de ezek nem tudták ellensúlyozni a kudarcokat. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege nem számított arra, hogy két fronton, a szerb és az orosz erőkkel szemben is helyt kell állnia. A szerb vállalkozás teljes kudarcot jelentett, az orosz gőzhenger pedig megállíthatatlannak tűnt. December 11-én azonban Krakkótól alig ötven kilométerre délkeletre, Limanova, Tymbark hirtelen a világtérképre került. Az itt zajló csaták jelképekké váltak, sikerült megállítani az orosz előnyomulást. Jó pár nap kellett, hogy bizonyossá váljék, a cári alakulatok hátrálni kezdtek. 

Háborús képeslap a Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményéből

A császári és királyi 83. gyalogezred, melyben sok Vas megyei harcolt, is részt vett az üldözésben. 1914 karácsonyán Limanovától északra a Nida pataknál készültek az átkelésre. Az ellenséges tüzérségi tevékenység mindent megtett, hogy ezt megakadályozza. A folyón átívelő hidat is súlyos találat érte. Az ezred utászosztaga kapta a feladatot, hogy a sérüléseket helyreállítsa. Bár halálos áldozatok árán a feladatot végrehajtották, hamarosan az átkelőt újra szétrombolták, miután a már átkelt szakaszokat a hadvezetés visszarendelte. Az üldözés megtorpant. A karácsony az állások kiépítésével telt, karácsonyfa állításáról, éneklésről nincs adatunk az ezredtörténetben.

Két év telt el 1914 karácsonya óta. Az ezred 1916 végén a Lucktól délre lévő állásokban töltötte az ünnepeket. A napok ugyanúgy teltek, mint máskor, járőrözések, kisebb-nagyobb aknatámadások, néha egy-egy gyalogsági harc. A háború hétköznapivá vált, még az ünnepek sem hoztak változást. Pedig sok minden megváltozott. Már senki nem remélte, hogy hamarosan hazamehetnek. 

Fenyőfa hazulról

1915 karácsonyát Sopron háziezredének, a 76-os közös gyalogezrednek az egyik zászlóalja Macedóniában, közelebbről Pristinában töltötte. A muszlim lakosságú város minaretjei, mecsetjei adják az ünnepi hátteret. Az ezred parancsnoka a tiszteket mind meghívta karácsony estére szállására. Az őrnagy jó előre gondoskodott, hogy fenyőfa is legyen, ugyanis még Temesvárról cipelték azt magukkal a katonák. A hosszú út igencsak megviselte a fát, dísz sem volt, csak piros pántlikák. A budapesti egyes huszárok tisztje az ünnep tiszteletére fekete szalonnadrágot vett fel, mert az illik. Ünnepi köszöntő hangzott el, természetesen az uralkodó, Ferenc József tiszteletére is. A szivarozás, a finom vörös bor elfogyasztása közben aztán az egy évvel korábbi karácsony került szóba. A visszaemlékezés szerint:

„S mindenki sorban mesélni kezdett. Ki a harctéren volt künn, a schützengrabenben [lövészárkokban], ki a kórházban feküdt sebesülten, ki otthon kedves családi körben, ki északon, ki délen, ki Magyarországon, ki Oroszországban, ki Ausztriában, vagy Németországban”

Majd valaki a társaságból csendet kért, hogy most mindenki igyon annak az egészségére, aki otthon gondol rá és hazavárja. Csend lett, előkerült a zsebkendő is, hogy megtöröljék a kemény katonák a szemüket. Bizonnyal a füsttől, írta a beszámoló szerzője. Minden bizonnyal, mondjuk mi is, és egy könnycsepp gurul le arcunkról. (tzb)

Az oldal szerkesztősége boldog karácsonyt kíván Önnek!

Kérjük, gyújtson egy gyertyát az első világháború áldozatainak emlékére. 

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is.

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Vissza
Hírlevél

Küldetésünk az ismeretátadás

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2681 embernek.
Ha érdekelnek az első világháború eseményei, hogyan alakultak napról napra az összecsapások, a háborús történetek, a hátország nehézségei, akkor egy kattintással iratkozz fel hírlevelünkre.

Iratkozz fel hírlevelünkre itt! »