A Nádasdy Ferenc Múzeum első világháborús képeslap gyűjteménye

1916. Egy sikertelen év

Háborús képeslap a sárvári múzeum gyűjteményéből (ltsz. NFM TD 2016.57.46)

Az első világháború második teljes esztendeje egyik fél sikerét sem hozta el. A frontokon mindenki az ellenséges vonalak áttörésével remélte kivívni a győzelmet. A hátországban azonban a politikusoknak egyre többször okozott fejfájást a felmerülő problémák megoldása.

A német császár, II. Vilmos a háború elején egyik ezredét búcsúztatta, amikor elhangzott tőle a szállóigévé vált mondat, melyet a következő világháborúban is sokat idéztek: „Fiaim, mire a falevelek lehullanak, dicsőségben hazatértek”. A porosz (német) hadügyminisztérium szakértői erről már ekkor másképp gondolkodtak, nem gondolták ugyanis, hogy ennyire gyorsan elérhető lenne a siker. Számításaik szerint a háború kilenc hónapig tart majd. 1916 decembere azonban már a háború huszonkilencedik hónapja volt.

Az év elején abban a reményben ringatták magukat a frontokon, a hadvezetésben, az otthonokban, hogy pár hónap és véget ér a háború. Egyre nagyobb nyomás nehezedett a döntéshozókra, de egyre nagyobb igénybevétel súlyosbította a hátország lakosságát is. 1916 decemberében, ha visszapillantottak az eltelt esztendőre, inkább a válság elmélyülését állapíthatták meg. Ferenc József nyáron Bécsben azt a kijelentést tette, hogy a háborút a következő tavaszig be kell fejezni. Francia szakértők inkább már arról beszéltek, hogy mindehhez még három évre van szükség.

1916-ban több olyan esemény is történt, mely meghatározta a háború folytatását, de a harcok utáni időszakot is. A hadszíntereken hatalmas összecsapásokra került sor. Verdun, Somme, Dél-Tirol, Bruszilov offenzíva, román támadás, macedón front, mind új összecsapásokat jelentettek. És hatalmas áldozatokat. Milliókra rúgott a halottak, sebesültek, eltűntek száma, hasonlóan a hadifoglyokéhoz. A hadi események nemcsak a saját államokban okoztak feszültséget a hadvezetésben, hanem a szövetségesek közöttis. A francia és brit, illetve a német és az osztrák-magyar vezérkari főnökök, tábornokok komoly, akár személyes vitába keveredtek egymással. A politikai életben kormányváltások és átalakítások követték egymást. Londonban David Lloyd George váltotta Herbert Asquith-t, a francia kormányfő, Aristide Briand nemcsak bizalmatlansági indítványt élt túl, hanem kormányát is átalakította. Az orosz elit sem volt már egységes, amit jelzett az orosz kegyenc, Raszputyin meggyilkolása, aki a cári családdal ápolt nehezen érthető misztikus viszonyt. 

Első világháborús fényképfelvétel a sárvári múzeum gyűjteményéből (ltsz. NFM TD 2016.57.374)

Európa közepén, a császári Bécsben sem mentek jól a dolgok. A főváros élelmiszerellátása nehézségekkel küzdött. A háború elleni tiltakozás legerősebb formáját választotta Friedrich Adler, aki egy szállodában halálosan megsebesítette az osztrák miniszterelnököt, Karl von Stürgkh grófot. A Monarchia hamarosan elveszítette Ferenc Józsefet is, aki hét évtizedig irányította a sokszor épp szétesni készülő közép-európai birodalmat, egyik felén Ausztriával, másik felén Magyarországgal és sok-sok nemzetiséggel.

A hátországra erősen rányomták bélyegüket a fronton lezajlott események, de a politikai történések sem hagyták hidegen. A háború második teljes éve egyben a kimerülés ideje volt. Eddig kevésbé tapasztalt feszültségek elemi erővel törtek felszínre. A háború első másfél esztendejében a brit hadsereg ír katonái feltétel nélkül harcoltak a birodalomért. A húsvéti felkelés, melynek során Dublinban a független Írországot követelték, már az egység felbomlásának véres jele volt.

A sztrájkok még nem jellemzők erre az esztendőre, de néhányra már sor került. Júniusban több tízezres tüntetésen követelték a békét Berlinben a fémipari munkások. A békét követelték, de a kiváltó ok az élelmiszerellátás nehézsége volt. Hasonló történt Felső-Ausztriában, ahol Steyrben szintén a fémiparban dolgozók a megfelelő lisztellátásért gyűltek össze a városka főterén. Csatlakoztak hozzájuk nők és gyermekek. A helyzet súlyossá vált, ugyanis a tömeg kirakatokat tört be és fosztogatni kezdett. Végül katonák bevetésére került sor, akik puskára tűzött bajonettel szorították ki a tüntetőket a belvárosból.

1916-ban a háború elején még kimutatható nemzeti egység szertefoszlani látszott.

A hadszíntéren

Első világháborús fényképfelvétel a sárvári múzeum gyűjteményéből (ltsz. NFM TD 2016.57.278)

1916-ban hatalmas összecsapásokra került sor, melyek mindegyikéről azt gondolta a hadvezetés, hogy elhozza a háború végét. Biztosak akartak lenni ezért a dolgukban és hatalmas erőket összpontosítottak, nemcsak az odavezényelt katonák számát tekintve, hanem a fegyverek és lőszerek mennyiségét is. Áttörést mégsem sikerült elérni, de az áldozatok száma hihetetlenül megnőtt.

Február utolsó hetében kezdték meg a német egységek a francia erődrendszer elleni támadást. Verdun hamarosan a francia emlékezet központi elemévé vált, a németek viszont inkább szerették volna elfelejteni. Mindkét oldalon az áldozatok száma meghaladta a 300 ezret, beleértve a halottakat, sebesülteket és eltűnteket. Csak az első öt napban a franciák 24 ezer főt vesztettek. A német oldal tíznaponta hozta nyilvánosságra veszteségeik számát, ami szerint az első etapban az meghaladta a 26 ezret. Mindez egy nem egészen 30 négyzetkilométeres területen.

A francia hadseregre nehezedő nyomást enyhítette a Briand kormány kifejezett kérésére az orosz fronton júniusban megindított hadművelet, melyet kidolgozójáról Alexander Bruszilovról neveztek el. Az offenzíva az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege ellen irányult és katasztrofális következményekkel járt. Az osztrák-magyar hadsereg vesztesége 600 ezer fő körül mozgott, akik közül 400 ezren hadifogságba estek. 1916 nyarán a Monarchia számára véget ért volna a háború, azonban a német hadvezetés csapatokat irányított a térségbe, melyek segítségével sikerült stabilizálni a helyzetet. Az orosz front északi felén folytatott küzdelmekkel együtt 2 millió körül mozgott azok száma, akik kiestek a harcokból.

A központi hatalmak helyzete kritikussá vált, főleg azután, hogy a brit és francia erők újabb frontot nyitottak júliusban a Somme folyó mentén. A franciák számára Verdun, a briteknek a Somme ívódott be örökre az emlékezetükbe. Már az első napon kiderült, hogy áttörést nem tudnak elérni, még hatalmas vérveszteségek által sem. Itt is több hónapig tartó küzdelem kezdődött. A háború azonban mégsem ért véget. 

Első világháborús fényképfelvétel a sárvári múzeum gyűjteményéből (ltsz. NFM TD 2016.57.389)

Augusztusban ráadásul Románia belépett a háborúba és betört a szinte védtelen Erdélybe. Hasonló ismétlődött meg, mint a Bruszilov-offenzíva idején. A Monarchia egységei önmagukban már nem voltak képesek megvédeni a birodalom területét. A hadvezetés német kézbe került, a döntéseket a német vezérkar hozta meg. Német tábornokok irányítottak a hadmozdulatokat, határozták meg a védelem, majd az előnyomulás menetét. Megnőtt a bolgár erők szerepe, ugyanis délről Dobrudzsa irányából segítették a német Mackensen tábornok parancsnoksága alatt a szövetségeseket.

1916-ban nemcsak a folyamatos nagy offenzívák éve volt, hanem az az esztendő is, amikor a harcászati eszközök meghatározó szerephez jutottak. Verdun jelképévé akár a lángszóró is válhatott volna, a Somme mentén megjelent a tank, repülőgépeket pedig minden fronton egyre sűrűbben vetettek be. Már nemcsak a gyalogság, hanem a lovasság is folyamatosan gyakorolta a kézigránát használatát. A harcigáz fejlesztés is olyan szintre jutott, hogy Ferenc József hosszabb vívódás után engedélyezte bevetését, a csapatoknál pedig új típusú gázálarcokat osztottak ki. A német minta nyomán pedig a Monarchia hadseregében is elterjedt a tarkót és a halántékot védő sisak, mely jobb védelmet nyújtott, mint az olasz és francia fejfedők. 

A politikában

Első világháborús fényképfelvétel a sárvári múzeum gyűjteményéből (ltsz. NFM TD 2016.57.282)

A belpolitikát természetesen meghatározták a fronton zajló események. A háború kitörésekor megfigyelhető nemzeti egységet, melyen már akkor is voltak repedések, végleg megbontotta a sikertelenség. Senki nem azért kezdett ugyanis hadműveletbe, hogy a háborút ameddig csak tudja, kitolja, hanem hogy minél hamarabb befejezze. Az elért eredmények alapján mégsem látszott, hogy hamarosan véget érnének a hadműveletek. A háborúban résztvevő minden országban egyre feszültebbé vált a politikai légkör, ami a már felsorolt kormányátalakításokhoz, kormányváltásokhoz, tüntetésekhez, sőt Görögországban államcsínyhez is vezetett.

A válság jeleit azonban nemcsak a belpolitikában figyelhetjük meg, hanem a hadvezetésben és a szövetségesek között is. A francia vezérkari főnök és a kormányfő viszonya legendásan rossz volt, ami végül előbbi leváltásához vezetett. Aristid Briand azonban Olaszországgal sem volt elégedett, ugyanis kemény kritikát fogalmazott meg, miszerint Róma nem teljes mellszélességgel harcol szövetségesei mellett.

A német belpolitikában sem volt minden rendben. Erich von Falkenhayn vezérkari főnök mindenáron a nyugati fronton akarta kicsikarni a győzelmet, és ez rendkívül behatárolta döntési lehetőségeit. A kancellár, Theobald von Bethmann-Hollweg ezzel szemben a keleti front hősét, Paul von Hindenburgot látta volna szívesen a hadvezetés élén. Bonyolult játszma kezdődött, de az ősz elhozta a váltást. Románia hadbelépésének bejelentése után a császár, II. Vilmos leváltotta vezérkari főnökét és az erdélyi frontra küldte. Hindenburg ezután a német politikai meghatározó elemévé vált, aki többek közt minden eszközzel a háborúra próbálta meg átállítani a német gazdaságot és a civil lakosságot.

A német és az osztrák-magyar hadvezetés közt sem volt felhőtlen a viszony, sőt Falkenhayn és Conrad von Hötzendorf nem is beszéltek egymással. Utóbbi minden áron Dél-Tirolból akart támadást indítani Olaszország ellen, hogy ezzel az Isonzó mentén harcoló olasz hadsereg hátába kerüljön. A tervhez azonban hiányzott a megfelelő haderő és a német támogatás. Falkenhayn ellenezte a tervet, mellékhadszíntérnek tekintve az olaszországi arcvonalat, ezért nem is teljesítette Conrad kérését, miszerint német egységek vegyenek részt az akcióban. Az osztrák vezérkari főnök annyira ragaszkodott a tervéhez, hogy az Isonzótól vont el haderőt. A támadás idejét addig húzták, halasztották, míg túl későn indult el ahhoz, hogy érdemleges eredményt hozzon. A Bruszilov-offenzíva miatt ugyanis az orosz frontra kellett átszállítani több alakulatot. Ez sem volt elég azonban a cári erők megállításához, a németek a nyugati frontról vonták ki erőiket.

Így 1916 belpolitikai, hadvezetési válságai már nemcsak az ellenséges táborok között, hanem a szövetségesek táborában is kiélezték a viszonyt. 

A hátországban

Első világháborús fényképfelvétel a sárvári múzeum gyűjteményéből (ltsz. NFM TD 2016.57.384)

A harcok már nemcsak a frontokat, arcvonalakat jellemezték. Természetesen egy háború sem hagyja érintetlenül a civil lakosságot, akár a katonák családjaira gondolunk, akár kisebb-nagyobb adóemelésekre, hogy finanszírozzák a háború költségeit. Az első világháború azonban addig soha nem látott mértékben befolyásolta a harci eseményektől nem érintett hátországot. 1916-ban ez különösen jellemző volt.

Míg Franciaország, vagy Nagy-Britannia nem bajlódott komoly ellátási gondokkal, a központi hatalmak hátországának egyik legnagyobb kihívása az élelmiszerellátás volt. A britek már a háború elején tengeri blokádot vezettek be Németország ellen, amely után már csak a semleges államokból, illetve a szövetségesektől tudták beszerezni a fontos ipari és hadipari nyersanyagok mellett a lakosság ellátásához nélkülözhetetlen termékeket. Olyan alapvető élelmiszereknek, mint a hús, a hal, illetve a tejtermékek egyötödét korábban exportból fedezték. Fontos volt az ország számára az orosz gabona, de az Argentínából érkezett kukorica is. A háború kitörésével azonban egyre nehezebbé vált a helyzet. A hazai mezőgazdasági munka komoly munkaerőhiányban szenvedett, a férfiakat behívták katonákat, a lovakat pedig lefoglalták. A termelékenység legalább harmadával esett vissza. Miután 1916 decemberében Románia egy részét a központi hatalmak hadserege birtokba vette, az ország kőolaja és élelmiszere enyhítette a hiányt. A korabeli újságok is kiemelték, hogy Ploesti elfoglalása egyben a kőolajmezők feletti ellenőrzést is jelentette. Román termékek jelentek meg többek közt a német piacon. A krumpli fogyasztása például a háború előtti szint kevesebb mint felére esett vissza, de az új területek megszerzése után hirtelen majdnem megduplázódott e fontos élelmiszer kereskedelme. Még májusban létrehoztak Németországban egy központi élelmezési hivatalt, melytől nemcsak azt remélték, hogy orvosolja az ellátási gondokat, hanem sikerrel veszi fel a küzdelmet a feketepiaccal, ami természetesen virágzott. A hivatal végül nem hozta meg a várt sikert, a sorok kígyóztak az üzletek előtt.

A háború számos más aspektusát ki lehetne még emelni. Ennyi is megmutatta azonban, hogy 1916-ban a háborúban egy fordulat kezdődött. A központi hatalmak ugyan még több fronton tartották magukat és sikerrel szálltak szembe új támadásokkal, de a kimerülés jelei már mutatkoztak. Ráadásul a német vezetés még hitt a győzelemben, de abban a minimál programban feltétlenül, hogy a béketárgyalásokon egyenrangú félként, nem pedig vesztesként ülhet asztalhoz. Az Osztrák-Magyar Monarchia már a túlélésért játszott, az új uralkodó, Habsburg Károly, akit december 30-án Budapesten magyar királlyá koronáztak komoly lépéseket tesz majd a békéért. Az antant országok azonban annyi véráldozatot hoztak, hogy kompromisszumos békéről már szó sem lehetett.
 

Továbbvezető irodalom
Galántai József: Az első világháború, Bp. 1980.
Herwig, Holger H.: The First World War. Germany and Austria-Hungary 1914-1918, London, 2014.
Leonhard, Jörn: Die Büchse der Pandora. Geschichte des Ersten Weltkriegs, München, 2014.
Pollmann Ferenc – Hajdú Tibor: A régi Magyarország utolsó háborúja. 1914-1918, Bp., 2014.

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is.

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Vissza
Hírlevél

Küldetésünk az ismeretátadás

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2681 embernek.
Ha érdekelnek az első világháború eseményei, hogyan alakultak napról napra az összecsapások, a háborús történetek, a hátország nehézségei, akkor egy kattintással iratkozz fel hírlevelünkre.

Iratkozz fel hírlevelünkre itt! »