Selyem és lőpor
A sárvári műselyemgyár és a Habsburgok dicsősége
Gróf Hilaire Bernigaud Chardonnet, a műselyem feltalálója, akinek nevéhez a sárvári műselyemgyár alapítása is fűződik, 1905-ben kijelentette, hogy a sárvári gyár egykor a Habsburgok dicsőségét fogja szolgálni. A gróf jól számított, hiszen a háborúk nemcsak emberáldozatokkal járnak, hanem a hadiipar fellendülését is hozzák.
A Magyar Chardonnet Rt. 1904. április 12-én alakult meg. A sárvári gyár a következő évben kezdte meg működését. A részvénytársaság alaptőkéjének a fele gróf Hilaire Bernigaud Chardonnet (1839-1924) francia ipari kémikus kezében volt, aki 1884-ben felfedezte a cellulóz-nitrát alapú műselyemgyártást. Chardonnet gróf 1905-ben azt a kijelentést tette, hogy jöhetnek még olyan idők, midőn a sárvári műselyemgyár a Habsburgok dicsőségét fogja szolgálni.
A gyár 1911. június 22-én francia-belga tőkések kezébe került, és neve Sárvári Műselyemgyár Részvénytársaságra változott. Az első világháború kitörését követően nem egészen egy hónapon belül, 1914. augusztus 22-én bezárt. Az üzemet az állam lefoglalta, ugyanis katonai célokra kívánta hasznosítani. A lefoglalt gyár K. u. K. Nitrocelluloseerzeugungs Anlage név alatt hadiüzemként működött a háború idején. A Chardonnet gróf által felfedezett kollódiumselyem ugyanis cellulóz-nitrátból készült. A kollódiumselyem nemcsak nagyon tűzveszélyes műselyem, hanem gyártása lényegében a lőgyapotgyártással azonos.
A gyárban hadimunkások dolgoztak. A békebeli létszámot (1600 fő) megemelték. A legnagyobb gyakorlatot igénylő részlegek dolgozóit felmentették a katonai szolgálat alól. A többi részlegben viszont főként női munkaerőt foglalkoztattak. A gyári munkások egy része a Monarchia többi részéből érkezett. Az elavult berendezések helyett a gyár 1915-ben új berendezéseket kapott.
A gyár 10 éven át szolgálta a századelő divatját. A háború négy évében viszont az itt előállított robbanóanyag a világégés áldozatainak a számát gyarapította. Gróf Hilaire Bernigaud Chardonnet előrelátása végül valósággá vált, és a sárvári üzem a „Habsburgok dicsőségét” szolgálta a frontokon. (nm)
Felhasznált irodalom
Károly László: Az első magyarországi műselyemgyár története. Magyar Vegyészeti Múzeum, Várpalota, 1974.
Nagy Miklós: Sárvár az I. világháború éveiben. In: Sárvár története. Szerk. Söptei István. Sárvár Város Önkormányzata, Sárvár, 2000.
Naszádos István: Gazdaság- és társadalomtörténet. In: Sárvár története. Sárvár Város Önkormányzata, Sárvár, 2000.
Újságok, lexikonok
Magyar nagylexikon. 5 köt. C-Csem. Főszerk. Élesztő László. Magyar Nagylexikon Kiadó, Bp., 1997.
Magyar nagylexikon. 11 köt. Kir-Lem. Főszerk. Bárány Lászlóné. Magyar Nagylexikon Kiadó, Bp., 2000.
Sárvári Járási Hírlap 1914. augusztus 23.
Vasvármegye 1915. december 11. szám.
